Változatok húspácokra

Korábban már említettem, hogy  nagy húsfogyasztók vagyunk. Alig múlik el nap ,hogy ne készítenék valamilyen húsos ételt. Ugyanakkor nem igazán szeretek órákat a konyhában tölteni. Ezért aztán kifejezetten a gyorsan , sokat és finomat elvet követem. Ennek az egyik leggyorsabb és legkényelmesebb módja ha előre bepácolom a húst és később csak annyit veszek elő amennyire szükség van. Az így elkészített hús hamarabb elkészül és nem utolsósorban sokkal finomabb és porhanyósabb.

Sokféle pácot kikísérleteztem már de a legjobban a borsos-ketchupos-mustáros alapú változatot szeretjük. Azért változat,mert kétszer ugyanolyan módon még nem sikerült. Az adagok csak hozzávetőlegesek. Természetesen ha túl pikánsnak találjátok , bátran változtassatok az összetételen. Akkor is finom lesz ha ezt azt kihagytok belőle.

Így készül:

Egy tálkába tegyünk 2-3 evőkanál mustárt , sózzuk , borsozzuk ( én színes borsot használok) , paprikázzuk ( a legjobb a csípős). Szeretjük az őrölt kömény illatát és ízét , szóval az se maradjon ki belőle.  Tehetünk bele zöld fűszereket is. Adjunk hozzá 1-2 kanál csípős ketchupot , 1 teáskanál szójaszószt, 1 kanál balzsamecetet , 1-2 kanál olívaolajat és végül 2 teáskanál barna cukrot . Keverjük alaposan össze . Kész is , lehet vele bevonni a húsokat.  Érdemes este elkészíteni, hogy kellőképpen átjárja a húst.

A képen a pácolt szűzpecsenyét látjátok, még várt rá az “éjszakai töltődés” 🙂 .

“Ronda de finom!!!” 🙂pác

Jó kísérletezést kívánok !!!

 

Rakott hús, ahogy én készítem

rakott hús 1Rakott hús Jámborné módra

Nem tudom más fiús családoknál mi a helyzet , de nálunk az olyan étkezés, amiből hiányzik a hús, sajnos szóba se jöhet. Mondhatni húsimádók vagyunk. 🙂 Persze igyekszem a mérleg nyelvét inkább a fehér húsok felé billenteni, és kevesebb vörös húsból készült ételt készíteni.

Az egyik nagy kedvenc a pulykamellből készített rakott hús. Évek óta ezzel aratom a legnagyobb sikert nemcsak a családom, de az ismerőseim körében is. Nem nagy ördöngösség elkészíteni viszont a siker garantált!!!

Ha kifogytatok az ötletekből , mindenkinek ajánlom kipróbálásra. Az adagok a családom igényeihez lettek kialakítva. Néha még marad másnapra is, bár ez elég ritka. 🙂 Szóval, ha túl soknak találjátok , változtassatok az adagokon.

Hozzávalók:

80dkg pulykamell ( a csirkemell is tökéletes)

50dkg gomba ( ált. csiperkegombát használok)

8 szelet sonka ( pikáns hozzá a füstölt)

tejföl ( én sovány tejfölt használok)

kb.20dkg reszelt sajt

só, bors, pirospaprika(csemege v. csípős ) ,oregánó , bazsalikom,kakukkfű ( készítsünk belőlük keveréket) Az arányokat bátran kísérletezzétek ki a család ízléséhez.

liszt ( csak annyi kell ami a hús bepanírozásához szükséges)

olaj v. olívaolaj ( sütéshez)

Az elkészítés menete:

Szeleteljük fel a pulykamellet vékonyabb szeletekre, majd fűszerezzük be alaposan a fűszer keverékünkkel. Amíg elkészítjük a gombát tegyük félre a húst. ( Tipp: ha pár órával korábban fűszerezitek be a húst, az ízek még intenzívebbek lesznek.)

Serpenyőben 1-2 kanál olívaolajat hevítünk és megpároljuk rajta a megmosott és felszeletelt gombát. Miközben sül sóval , őrölt borssal fűszerezzük. Pár perc alatt elkészül. Ha kész tegyük félre.

Tegyük a lisztet egy edénybe , adjunk hozzá egy csipet sót és pirospaprikát. Keverjük össze , ez lesz majd a panír.

Vegyünk elő egy nagyobb serpenyőt és forrósítsunk benne olajat. A pulykamell szeleteket forgassuk a lisztes keverékbe és süssük ki a forró olajban.

Ezután a kisült húsokat hőálló edénybe rétegezzük, ráöntjük a gombát és végül elhelyezzük rajta a sonkaszeleteket. Bőségesen meglocsoljuk tejföllel és a tetejére szórjuk a reszelt sajtot. Forró sütőben addig sütjük amíg a sajt aranybarnára nem pirul. Kb. 20 perc alatt elkészül.

Tálalhatjuk sült hasábburgonyával, salátával ( mi nagyon szeretjük hozzá a görög salátát) vagy lepcsánkával.

Jó étvágyat !!!

Enzim alapú táplálkozás

Miközben az egészséges táplálkozás témakörben kutakodtam a neten , többször is belefutottam Dr. Edward Howell amerikai biokémikus nevébe, aki már évtizedekkel ezelőtt is végzett kutatásokat és közölt figyelemre méltó megállapításokat  a témában .

Köztudott , hogy az amerikai társadalom a világ talán egyik legelhízottabb társadalma . A legfrissebb adatok szerint hat amerikai államban növekedett és egyetlen egyben sem csökkent tavaly az elhízott felnőttek aránya. Sőt húszra nőtt azon államok száma, ahol a felnőttek legalább 30 százaléka elhízott. A helyzet annak ellenére is súlyosbodik, hogy számos ismert személyiség, köztük az amerikai elnök felesége, Michelle Obama is igyekszik felhívni a lakosság figyelmét az országban járványszerűen terjedő elhízás veszélyeire. Az adatok szerint tavaly az összes államban meghaladta a 20 százalékot az elhízott felnőttek aránya. Negyvenkét államban a 25 százalékot, most először pedig két államban, Mississippiben és Nyugat-Virginiában, a 35 százalékot is túllépte a mutató.

Nem jobb a helyzet Magyarországon sem. Sajnos szorosan követjük és lassan beérjük az USA-t. Magyarországra nézve tanulságos adat, hogy a WHO elhízást érintő statisztikája szerint az egész Európai Unióban hazánkban a legsúlyosabb a helyzet, minden 4. felnőtt a túlsúlyos állapotot is felülmúlva elhízott egészségügyi kategóriába tartozik. (A 20 százalékos bűvös határon felül csupán Csehország, Luxemburg, Málta, Írország és Nagy-Britannia szerepel hazánk mellett, de még ez utóbbi is 2,4 százalékkal kevesebb túlsúlyos népességi arányt tudhat magáénak.) Úgy emlegetik hazánkat mint „Európa egyik legegészségtelenebb országa”. Ami még riasztóbb, hogy egyre nő az elhízás mértéke gyerekek és fiatalok között.

Felmerül a kérdés mi az oka a krónikus elhízásnak és egyáltalán létezik-e jó megoldás?

Az első és legfontosabb szerintem a megelőzés . Ebben erősítettek meg Dr. Howell kutatási eredményei . Úgy gondolom , mindazon  amit leírt, érdemes  elgondolkoznunk.

Szerinte az egészségünk romlásának elsődleges oka enzimszegény étrendünk. Az enzimek lényege a biológiai erő, melyet nevezhetünk életenergiának, életerőnek, vitalitásnak is.

Az enzimek nemcsak kémiai, hanem biológiai szinten is működnek. Ők szolgáltatják számunkra az un. életenergiát. E nélkül az ember pusztán vitaminokból, ásványi anyagokból, vízből és fehérjéből álló élettelen vegyianyag-rakás lenne.

A tudomány mára már sok ezer enzimet azonosított, de vélhetően még több az, amit nem ismerünk. Ezek közül az ún. anyagcsere enzimek működtetik testünket, az emésztőenzimek dolgozzák fel táplálékunkat, s a nyers ételekben található táplálékenzimek azok, melyek segítik / segítenék élelmünk tökéletes megemésztését.

Születésünkkor mindannyian egy korlátozott mennyiségű enzim-energiával jövünk világra. Ennek az adagnak kell kitartania életünk végéig. Minél gyorsabban használjuk el enzim-készletünket, annál rövidebb ideig élünk, ennek ellenére életünk során mindvégig meggondolatlanul pazarlunk.

Életünkben az enzimek kiemelt szerepét bizonyítja, hogy minden tevékenységünkhöz, karunk megmozdításához, a teljes anyagcseréhez, sőt még a gondolkodáshoz is enzimek kellenek. Élelmünk megemésztése is kizárólag enzimek révén lehetséges. Noha emésztőszerveink maguk is termelnek belsőleg valamennyi enzimet, a tökéletes emésztéshez, egészségünk megőrzéséhez a táplálékokban rejlő enzimekre is szükségünk van, melyeket az “élő ételekből” – például a friss nyers zöldségekből, gyümölcsökből, csírákból, hőkezelés nélkül készült ételekből, pasztörizálatlan tejtermékekből nyerhetünk.

A tartósan 48°C feletti hőmérséklet ugyanis megöli az enzimeket, tehát a szokásos főzési hőmérséklet az étel enzimjeinek 100%-át megsemmisíti. Az eredmény a teljesen enzimhiányos étrend, amit manapság nap, mint nap fogyasztunk. A következmény pedig saját enzimkészletünk gyors kimerülése, melynek leginkább mirigyeink, főbb szerveink (ideértve az agyat is) látják kárát. Emellett a vegyi anyagok, élelmiszer-adalékok, az alkohol és a kábítószer ugyancsak iszonyatos mennyiségű enzimet vonnak el véges készletünkből.

Amikor fiatalok vagyunk – a magunk termelte enzimek sejtmegújító hatásának köszönhetően – szépek, üdék és energikusak vagyunk. Enzimjeink támogatják a gyors növekedést, és többnyire segítenek kivédeni a súlyos betegségeket is. Korunk előrehaladtával, takarékosság hiányában, belső enzimjeink kifogynak, s a következmény szemmel látható és jól érzékelhető.
Életünk során a gyakori megfázások, lázas betegségek és a szélsőséges hőmérsékleti körülmények szintén enzimforrásunkat apasztják. A legyengült, enzimhiányos test a rák, az elhízás, a szív- és anyagcsere betegségek elsődleges célpontja. Dr. Howell szerint az embereket sújtó, akár halálos degeneratív betegségek nagy része a főtt és feldolgozott, enzimhiányos ételek fogyasztásának következménye. Sok középkorú ember hal meg idő előtt épp enzimjeinek korai elpusztítása, ezzel emésztő és betegség-elhárító képességének gyengülése miatt.

Az ember tovább és egészségesebben élhetne, ha jobban ügyelne értékes enzimjeire. Dr. Howell receptje meglepően egyszerű: fogyasszunk lehetőségeinkhez mérten minél több friss, nyers, hőkezelés nélkül készült, enzimdús, “élő” ételt, a főtt ételek emésztését pedig segítsük enzimpótlókkal,cordypine melyek saját súlyuknak gyakran akár az egymilliószorosát is képesek megemészteni. Étrendmódosításunk eredményét akár már egy hónap múlva is lemérhetjük, egészségi állapotunk és energiaszintünk javulásában.

Az enzim-táplálkozás kifejezés azt az étrendet jelöli, melyben az élelmiszereket nem főzzük meg, hanem feldolgozatlanul, nyersen fogyasztjuk, teljes enzimállományukkal együtt. Noha nagyon kevés ember él folyamatosan ilyen étrenden, a természetben minden más élőlény ezt teszi. Ugyan hallottunk már tehénről, amely rajongott a halért, és zöldségevő macskáról, de alapvetően minden teremtménynek olyan emésztőrendszere van, amely egy bizonyos táplálék-fajta feldolgozására a legideálisabb.

A ma már világjelenségnek tekinthető elhízás és a sikertelen fogyókúrák esetében is ott követjük el a hibát, hogy csak a bevitt kalória mennyiségével foglalkozunk, a minőségével viszont nem, pedig azonos kalóriatartalmú élelem nyersen sokkal kevésbé hizlal, mint megfőzve. A főtt étel fokozott működésre készteti az endokrin rendszert, izgatja a mirigyeket, sokkal több szívódik fel belőle a szervezetben, s a felesleges energia zsírpárnák formájában raktározódik. Ezzel szemben a nyers ételek nem adnak felesleges munkát a belső elválasztású mirigyeknek, kevesebb szívódik fel belőlük, épp annyi, amennyi a normális testsúly megtartásához szükséges.

Az állattenyésztők is rájöttek már, hogy nem gazdaságos a disznókat nyers krumplival etetni, mert attól nem híznak eléggé, a főtt krumplitól azonban gyorsabban, nagyobb „hozamot” produkálnak. Általános szabályként: a nyers ételek sokkal kevésbé hizlalnak, mint ugyanaz a mennyiség sütve, főzve (pl. a sült alma és banán, a pirított mogyoró és mandula, a nyers méz helyett fogyasztott fehércukor, a frissen facsart gyümölcslé helyett a hő-kezelt dobozos ital).

Dr. Howell azt javasolja, hogy együk nyersen a banánt, szőlőt, zöld búzafű-lét, friss olívabogyót, mangót, avokádót, friss fügét és datolyát, nyers mézet, pasztörizálatlan tejet és nyers vajat, csíráztatott, gátlókkal nem kezelt gabonákat, magokat és dióféléket. Ezek a nyers salátákkal, csírákkal, zöldségekkel és a mindössze 25%-os arányban főtt ételekkel kiegészítve biztosítani tudnák szervezetünk minden tápanyagigényét az elhízás veszélye nélkül.

Egy másik tudós , Dr. Burch , 1971-ben publikált elmélete szerint a születésük után túlzottan táplált gyermekeknek a zsírsejtjei gyorsabban szaporodnak, mint normális esetben. A növekedés befejeződésével a zsírsejtek száma állandósul, viszont a falánk gyerekeknek így felnőttkorára több mint háromszor annyi zsírsejtje lesz. Ha a normális mennyiségű zsírsejttel rendelkező személy nagyokat eszik, feltölti zsírsejtjeit, csak teltidomú lesz. A háromszor annyi zsírsejttel rendelkező viszont ugyanilyen bőséges étkezés mellett háromszor akkora raktárt tud feltölteni zsírral, ami már kövérséghez vezet. Nekik emiatt háromszor annyira kell vigyázniuk az asztalnál, de nyers ételekből ők is belakhatnak, persze, csak ha más ételek helyett és nem mellett eszik.

Talán nem meglepő, de a nyers hús és nyers zsír sem hizlal. Az elszigetelten élő eszkimó őslakosok vizsgálatából kiderült, hogy dacára a jelentős nyers hús és irdatlan mennyiségű nyers zsír (pl. bálnazsír) fogyasztásnak, nem volt köztük elhízott, s nem volt jellemző rájuk sem a magas vérnyomás-, vagy koleszterin-szint, sem az érelmeszesedés.

Sőt a távol-keleti országok már előttünk járnak abban, hogy gombákból állítsák elő a fehérjék, szénhidrátok és zsírok megemésztéséhez szükséges enzimeket, melyeket megszárítanak, porrá őrölnek és kapszuláznak.

Ha a fenti témáról további részleteket akartok megtudni , akkor javaslom, hogy olvassátok el  Dr.Edward Howell : Enzim táplálkozás drhowellenzimdr.edwardhowellc.könyvét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Laikusok számára is érthető és izgalmas módon ír a módszerről.

Vagy a vele készített interjú is érdekes lehet számotokra: Interjú Dr. Howell-lel, az enzimtáplálkozás atyjával

 

 

Interjú Dr. Howell-lel, az enzimtáplálkozás atyjával

Interjú Dr. Howell-lel, az enzimtáplálkozás atyjávaldr.edwardhowell

 

Az amerikai The Healthview Newsletter-nek 1979-ben adott exkluzív interjúban Dr. Edward Howell, a táplálék-enzimek neves kutatója elmondja, miért hiszi, hogy:

“Az enzimek jelenthetik a megoldást a krónikus betegségek megelőzése és az emberi élet meghosszabbítása terén.”

Az 1979-ben adott interjúban Dr. Howell elmondja, hogy mik is az enzimek, mi a funkciójuk a szervezetünkben, miért van a legtöbb ember szervezete enzim-hiányos állapotban, s végül, hogy szerinte hogyan lehet javítani a helyzeten.

“Az enzimek nélkül nem működnek sem a vitaminok, sem az ásványi anyagok, sem a hormonok”

HEALTHVIEW: Voltaképpen mik is az enzimek?

HOWELL: Az enzimek olyan anyagok, amelyek nélkül nincs élet. A testünkben végbemenő minden kémiai reakcióhoz szükség van rájuk. Nélkülük semmilyen szervi tevékenység nem tudna végbemenni. Az enzimek nélkül nem működnek sem a vitaminok, sem az ásványi anyagok, sem a hormonok. Képzeljük el így a dolgot: az enzimek jelentik a “munkaerőt”, amelyek a testet építik, éppúgy, ahogy építőmunkások építik fel az otthonunkat. Hiába van meg az összes tégla, fa és egyéb építőanyag, a ház felépítéséhez munkásokra is szükség van, akik az élő erőt jelentik.

Épp ez a helyzet a testünkkel is: hiába van meg az összes szükséges tápanyag: a vitaminok, fehérjék, ásványi anyagok stb., az enzimek – az életelemek – is kellenek, hogy a test ép és egészséges legyen.

HEALTHVIEW: Az enzimek tehát kémiai katalizátorok, amelyek felgyorsítják a különböző reakciókat?

HOWELL: Nem. Az enzimek sokkal többek, mint katalizátorok. A katalizátorok tehetetlen anyagok. Nincs bennük egy szemernyi sem abból az életenergiából, amely az enzimekben megtalálható. Az enzimek például működésük alatt egyfajta sugárzást bocsátanak ki, a katalizátorok pedig nem. Továbbá, noha az enzimek fehérjéket tartalmaznak – némelyikük még vitamint is – a bennük lévő aktivitási faktort még soha nem sikerült szintetikus úton előállítani. Sőt, nincs olyan fehérje-kombináció vagy aminosav-kombináció, vagy bármilyen anyag, amely enzim-tevékenységet tudna kifejteni. Az enzimekben vannak fehérjék, de azok csupáncsak az enzimtevékenység faktorának hordozói. Ezért tehát azt mondhatjuk, hogy az enzimekben a fehérjehordozók vannak, amelyek energiafaktorokkal vannak feltöltve, úgy, ahogy az elemben fémlapok vannak elektromossággal feltöltve.

HEALTHVIEW: Honnan vannak testünk enzimjei?

HOWELL: Úgy tűnik, hogy meghatározott enzim-potenciállal jövünk a világra. Az aktivitási faktoroknak, avagy életerőnek ez a korlátozott mennyisége ki kell, hogy tartson életünk végéig. Ugyanaz a helyzet, mint amikor pénzt öröklünk: ha mindig csak költünk belőle, és nincs más jövedelmünk, elfogy a pénzünk. Ugyanígy, minél többet használ fel valaki az enzimkészleteiből, annál hamarabb fogy el. A különféle egyetemeken végzett kísérletekkel kimutatták, hogy minden fajra igaz: minél gyorsabb az anyagcseréje, annál rövidebb ideig él. Ha külső esemény nem szól közbe, addig élünk, ameddig a testünk enzimaktivitási faktora kitart, és enzimeket állít elő. Amikor már valamilyen enzimből nem tudunk többet előállítani, véget ér az életünk.

“Ha valamilyen élelmiszert 100 C-on főzünk, a benne lévő enzimek száz százalékban elpusztulnak”

HEALTHVIEW: Úgy tűnik, pazaroljuk korlátozott enzimkészletünket.

HOWELL: Igen. Gyakorlatilag mindenki főként főtt ételt eszik. S ne feledjük: ha valamilyen élelmiszert 100 C-on főzünk, a benne lévő enzimek száz százalékban elpusztulnak. Ha volnának enzimek abban, amit megeszünk, elvégeznék az emésztés valamekkora – akár jelentős – részét. Ám ha főtt, enzim nélküli ételt eszünk, a testünket kényszerítjük arra, hogy megtermelje az emésztéshez szükséges enzimeket. Ez pedig kiapasztja a korlátozott enzimkapacitásunkat.

HEALTHVIEW: Mennyire üríti ki “enzim-bankszámlánkat” a főtt étrend?

HOWELL: Úgy vélem, ez az egyik elsődleges oka a korai öregedésnek és halálnak. S azt is gondolom, hogy ez okozza szinte mindegyik degeneratív betegséget. Először is, ha a testnek kell az összes enzimet megtermelni, ami a nyálba, a gyomornedvbe, a hasnyálmirigybe és a bélnedvekbe jutva az emésztést elvégzi, akkor az a más célokat szolgáló enzim-termelés rovására megy, és nem marad elegendő enzim az agy, a szív, a vesék, a tüdő, az izmok és a többi szerv és szövet működéséhez. Amiatt, hogy az enzimeket az emésztőrendszer más testrészektől “lopja”, a különféle szervek és szövetek között verseny alakul ki az enzimekért. Az ebből fakadó anyagcsere-torzulás lehet a rák, a szívkoszorúér-, a cukorbetegség és sok más krónikus és gyógyíthatatlan betegség közvetlen oka. A civilizált, enzimtelen étrenden élő emberek többsége ilyen enzimhiányos állapotban van.

HEALTHVIEW: Azóta betegeskednek az emberek, hogy elkezdtek főzni?

HOWELL: A bizonyítékok erre utalnak. Például az 50000 évvel ezelőtt élt neandervölgyi ember már bőven használta a tüzet a főzéshez. Barlangokban élt, és a lakhelyét melegen tartó, állandóan táplált tűzön sütögette a húst. A már megjelent és meg nem jelent munkáimban az erre vonatkozó tudományos bizonyítékokat is dokumentálom. A fosszilis bizonyítékokból tudjuk, hogy a Neander-völgyi embert súlyos ízületi gyulladás bénította. Lehetséges, hogy a neandervölgyi ember cukorbeteg, rákos vagy vesebeteg, stb. is volt. Ezt azonban soha nem fogjuk megtudni, mert a lágy szövetek nyom nélkül eltűntek. Az emberen kívül a barlangban lakott a barlangi medve is. Ő védte meg a neandervölgyi embert a barlangi tigristől, amely szintén szeretett volna a barlangban meghúzódni a hideg elől. A paleontológusok szerint a barlangi medve egy részben domesztikált állat volt, s minden valószínűség szerint ugyan azt a sült húst ette, mint az ember. S éppúgy megtámadta a tagjait deformáló ízületi gyulladás.

HEALTHVIEW: Nem lehetséges, hogy a hideg idő, s nem a főtt étel okozta a neandervölgyi ember ízületi gyulladását?

HOWELL: Nem, nem hinném, hogy az időjárásnak túl nagy szerepe lett volna. Vegyük például az eszkimókat. Ugyanolyan fagyos környezetben éltek, mint a neandervölgyi ember, és mégsem volt soha ízületi gyulladásuk vagy más krónikus betegségük. Az eszkimók ugyanis nagy mennyiségű nyers ételt fogyasztottak. A húst épphogy megsütötték, a közepe nyers maradt. Így az eszkimók minden étkezéskor jó adag táplálék-enzimhez is jutottak. Maga az “eszkimó” szó is azt jelenti az egyik indián nyelven, hogy “az, aki nyersen eszi”. Figyelemre méltó, hogy az eszkimó törzsekben nincsenek varázslók. Nem úgy, mint a főtt ételen élő észak-amerikai indiánok között, ahol a gyógyító erejű varázsló a törzs egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő tagja.

“Egy sor krónikus betegség, pl. allergiák, bőrbetegségek, de rák vagy cukor­be­teg­ség esetén is alacsony az enzim-szintünk”

HEALTHVIEW: Milyen bizonyítékok vannak arra, hogy az emberek táplálék-enzim hiányban szenvednek?

HOWELL: Tengernyi bizonyíték van, itt most csak egy töredékét tudom összefoglalni ezeknek. Az elmúlt negyven évben több ezer tudományos dokumentumot gyűjtöttem össze elméleteim alátámasztására. Először is, az élőlények közül az ember vérében a legalacsonyabb a keményítőt emésztő enzimek szintje. Ezzel szemben a vizeletünkben ebből az enzimből van a legtöbb, ami azt jelenti, hogy ezeket gyorsabban használjuk el. Vannak más bizonyítékok is, amelyek arra utalnak, hogy az alacsony enzimszintek nem fajunk sajátosságai, hanem annak tulajdoníthatóak, hogy sok főtt keményítőt eszünk. Azt is tudjuk, hogy egy sor krónikus betegség, pl. allergiák, bőrbetegségek, de rák vagy cukorbetegség esetén is alacsony az enzimszintünk. Ezenkívül bizonyíték van arra, hogy a főtt, enzim nélküli étrend felelős a többi mirigyet szabályozó agyalapi mirigy patologikus megnagyobbodásáért. Sőt, azt is kimutatták már, hogy szinte minden balesetben elhunyt 50 éven felülinek rosszul működött az agyalapi mirigye. Véleményem szerint a mai gyerekek és kamaszok túlzott érettségének is a táplálék-enzim hiány az oka, valamint ez az egyik fő kiváltója a gyerekek és a felnőttek túlsúlyának is. Sok állatkísérlet bebizonyította, hogy az enzim-hiányos étrend a szokásosnál gyorsabb érést eredményez. A főtt étellel táplált állatok súlyosabbak, mint a nyers koszton tartott társaik. A gazdák főtt krumplit adnak a piacra szánt disznóknak, mert azok így gyorsabban híznak, és így gazdaságosabbak, mint a nyers krumplival táplált sertések. Ezek a bizonyítékok azt mutatják, hogy nagy a különbség a főtt és a nyers kalóriák között. Amikor sok évvel ezelőtt egy szanatóriumban dolgoztam, azt tapasztaltam, hogy a nyers étrenden élő emberek nem képesek elhízni, akkor sem, ha sok kalóriát vesznek magukhoz. A táplálék-enzim hiány egy másik hatása, hogy az agy zsugorodik, a pajzsmirigy pedig rendellenesen megnövekszik, még akkor is, ha elég jódot fogyasztunk. Ezt több fajban is kimutatták. Noha ezt természetesen nem lehet embereken bizonyítani, a bizonyítékok igen elgondolkodtatóak.

HEALTHVIEW: Milyen bizonyíték van még?

HOWELL: Egy másik tény, amelyet figyelembe kell vennünk, az, hogy az ember hasnyál­mirigyének sokkal több enzimet kell termelnie, mint bármilyen, nyers táplálékot evő élőlényének. Az ember hasnyálmirigye a testsúlyához viszonyítva több mint kétszerese a tehénének. Az ember főként főtt ételt eszik, a tehén pedig nyers füvet.

Továbbá azt is kimutatták már, hogy a főtt étrenden tartott patkányok hasnyálmirigye mintegy kétszer olyan súlyú, mint a nyers táplálékot evő patkányoké. Bizonyíték van arra is, hogy az ember hasnyálmirigye a testsúlyához képest az egyik legsúlyosabb hasnyálmirigy az állatvilágban. Az ember hasnyálmirigyének a megnagyobbodása éppoly veszélyes – sőt, talán veszélyesebb –mint a szív, a pajzsmirigy stb. megnagyobbodása. Az emberben végbemenő enzim-túltermelés az enzim nélküli étrendhez való patologikus alkalmazkodás. Nem a hasnyálmirigy az egyetlen szerv, amely túl sok enzimet termel, ha főtt ételeken élünk. Az ember nyálmirigyei annyi enzimet termelnek, amennyit egyetlen természetes táplálékon élő vadállaté sem. Tulajdonképpen, vannak olyan állatok, amelyek nyálában egyáltalán nincs is enzim. A tehén és a birka bőségesen termel tökéletesen enzimmentes nyálat. A kutyák nyálában sincs enzim, ha nyers étrenden élnek. Ám ha főtt, keményítőben dús tápon kezdjük el őket tartani, nyálmirigyeik 10 napon belül elkezdenek keményítőt emésztő enzimeket termelni. Még több bizonyíték van arra, hogy a nyálban lévő enzimek patologikus, s nem normális állapotra utalnak. Kezdjük azzal, hogy a nyál enzimjei nem tudják megemészteni a nyers keményítőt. Ezt kimutattam laboratóriumi körülmények között. A nyálban lévő enzimek csak a főtt keményítőt támadják meg. Láthatjuk, hogy a test korlátozott enzimtermelő kapacitásának egy részét csak akkor irányítja a nyálba, ha muszáj. Néhány évvel ezelőtt nagy visszhangot kiváltó állatkísérletet folytattam saját laboratóriumomban. Óhajtja, hogy most elmagyarázzam az olvasóknak?

HEALTHVIEW: Igen, megkérném rá.

HOWELL: Az egyik csoport patkánynak főtt ételt adtam, a másiknak pedig nyers táplálékot, és hagytam, hogy mindegyik élje le az életét. Arra voltam kíváncsi, hogy melyik csoport él tovább. Az első csoport nyers húsból, nyers zöldségekből és nyers gabonából álló keveréket kapott, a második pedig ugyanezt, csak vízben megfőzve, így nem jutott hozzá az enzimekhez. A patkányok körülbelül három évig éltek. Ahogy a kísérlet a végéhez közeledett, több meglepő eredményre is jutottam. Kiderült például, hogy a két csoport élettartama nem különbözött jelentősen. Később rájöttem ennek okára. Az derült ki, hogy a főtt táplálékon élő patkányok egy váratlan forrásból jutottak enzimekhez: tulajdon ürüléküket ették meg, amelyben benne voltak a testük által kiválasztott enzimek. Minden ürülék – az emberé is – tartalmaz a test által már felhasznált enzimeket.

Az én patkányaim a saját enzimjeiket hasznosították újra. S ezért éltek olyan hosszú ideig, mint a nyers étrenden élő társaik. A helyzet az, hogy az ürülék megevése szinte univerzális a mai laboratóriumi állatok körében. Noha “tudományosan összeállított” tápon tartják őket, amelyben benne van minden ismert vitamin és ásványi anyag, az állatok ösztönösen érzik, hogy enzimekre is szükségük van. Ezért eszik meg saját ürüléküket. A tudományos tápon tartott állatokban kialakul az emberre jellemző krónikus degeneratív betegségek zöme – már amennyiben hagyják őket megöregedni és természetes úton meghalni. Ez arra utal, hogy a vitaminok és az ásványi anyagok nem elegendőek az egészség megőrzéséhez.

“Böjt alatt a test enzimjei a beteg szövetek gyógyításával és eltávolításával tudnak foglalkozni.”

HEALTHVIEW: Miből gondolja, hogy az embereknek jót tenne, ha plusz enzimet ennének?

HOWELL: Számomra a terápiás céllal tartott böjt a legmeggyőzőbb bizonyíték arra, hogy az embereknek szüksége volna enzimekre. Mint tudja, néhány évig egy szanatóriumban dolgoztam, ahol a páciensek különféle böjtkúrákon vettek részt. Amikor valaki böjtöl, azonnal leáll az emésztő-enzim termelése. A nyálban, gyomornedvben és hasnyálmirigynedvben csökken az enzimmennyiség, végül alig marad. Böjt alatt a test enzimjei a beteg szövetek gyógyításával és eltávolításával tudnak foglalkozni.

A civilizált ember olyan nagy mennyiségű főtt ételt eszik, hogy az enzimrendszerüket teljesen lefoglalja az emésztés. Ennek eredményeképpen, a testben nincs elegendő enzim ahhoz, hogy a szövetek egészségét megóvják. A böjtölők zöme átesik az úgynevezett gyógyulási krízisen. Émelyegnek, szédülnek, hánynak. Ilyenkor az történik, hogy az enzimek a test egészségtelen struktúráit állítják helyre. Az enzimek megtámadják a beteg szöveteket és lebontják a megemésztetlen vagy feldolgozatlan anyagokat, amelyek aztán a beleken vagy a bőrön át, illetve hányással kiürít a szervezet.

HEALTHVIEW: Az élelemből szerzett enzimjeinket nem teszi tönkre a gyomorsav?

HOWELL: Nem így van. Noha a legtöbb táplálkozástudós azt állítja, hogy a táplálékban lévő enzimek a gyomorban elpusztulnak, két fontos tényt nem vesznek figyelembe. Először is, evéskor a savkiválasztás legalább harminc percig csak minimális. Az étel lemegy a nyelőcsövön, s a gyomor felső részébe jut. Ezt a részt gyomorszájnak hívják.

Míg a gyomorszáj megnyílik, hogy befogadja az ételt, a gyomor többi része zárt és lapos marad. Amíg az étel a gyomorszájban van, a test kevés savat és enzimet termel. Az ételben lévő enzimek maguk kezdik megemészteni az ételt. S minél inkább előrehalad ez az ön­emésztés, annál kevesebb dolga marad a testnek. Amikor ez a 30-45 perc letelt, megnyílik a gyomor alsó része, s megkezdődik a sav és enzim kiválasztás. De a táplálék-enzimek még ekkor sem inaktiválódnak; csak amikor a sav számukra tolerálhatatlan szintet ér el. A táplálék-enzimek a semlegesnél jóval savasabb vegyi környezetet is kibírnak.

HEALTHVIEW: Az állatok gyomrában is van egy olyan külön rész, ahol az élelem önmagát emészti?

HOWELL: Van bizony. Sőt, egyes fajoknak van egy olyan szerve, amelyet én táplálék-enzimes gyomornak neveztem el. Ilyen például a majmok és rágcsálók pofazacskója, több madárfajnak a begye, valamint a bálnák, delfinek és a barna delfinek első gyomra. A felcsipegetett magok vagy gabonaszemek 8-12 órán át a madár begyében maradnak, ott nedvességet szívnak fel, megduzzadnak és elkezdenek csírázni. A csírázás során enzimek alakulnak ki, amelyek elkezdik emészteni a magvakat és a gabonaszemeket. A bálnáknak, delfineknek és barna delfineknek van egy első gyomra, amely nem választ ki enzimeket. A bálnák például nagy mennyiségben, rágás nélkül nyelik le a táplálékot, ami egyszerűen lebomlik és megemészti önmagát. A halban és egyéb tengeri lények húsában, amelyet a bálna megeszik, egy katepszin nevezetű enzim található. Ez bontja le a már nem élő hal húsát. Ez az enzim egyébként jelen van szinte minden élőlényben. Miután a bálna zsákmánya saját magát feloldotta, egy kis lyukon átmegy a második gyomorba. A tudósok nem értik, hogyan fér át a táplálék azon a kis lyukon. Nem tudják, hogy előtte önemésztés ment végbe.

“A zöldségek és gyümölcsök nem koncentrált enzimforrások.”

HEALTHVIEW: A legtöbben – ha nem mindannyian – rengeteg főtt ételt eszünk nap mint nap. Pótolhatjuk az enzimveszteséget azzal, hogy kiegészítésképpen nyers ételt fogyasztunk?

HOWELL: Nem. A főtt ételek annyira kiapasztják enzimkészletünket, hogy azt nem pótolhatjuk nyers ételekből. S ami még fontos: a zöldségek és gyümölcsök nem koncentrált enzimforrások. Az érés enzimek által történik. Ám ha a zöldség vagy gyümölcs már megérett, az enzimek egy része visszakerül a szárba vagy a magokba.

Például az élelmiszeripari cégek úgy jutnak papaya enzimekhez, hogy az éretlen papaya levét facsarják ki. Az érett papayában már nincs sok enzim.

HEALTHVIEW: Vannak enzimben kifejezetten gazdag ételek?

HOWELL: A banán, az avokádó és a mangó ilyen. Általában azt mondhatjuk, hogy magasabb kalóriatartalmú élelmiszerekben több az enzim is.

HEALTHVIEW: Mindenfajta nyers ételt ajánlana enzimforrásként?

HOWELL: Nem. Egyes élelmiszerekben, mint például a magvakban és a diófélékben, úgynevezett enzim gátlók vannak. Az enzim gátlók a mag védelmét szolgálják. A természet nem akarja, hogy a mag idő előtt csírázni kezdjen, s elpusztuljon. Az a jó, ha nedves talajban kezd el csírázni, hogy növénnyé tudjon válni és fenntartsa a fajt.

A nyers maggal vagy nyers diófélével együtt enzim gátlót is eszünk, amely semlegesíti a testünk által termelt enzimek egy részét. Márpedig az enzim gátlót tartalmazó ételek miatt megnagyobbodik a hasnyálmirigyünk. Minden magban és diófélében megtalálhatóak ezek a gátlók. A nyers mogyoróban például kiváltképp sok van. Ebből a szempontból a nyers búzaszem az egyik legrosszabb élelmiszer. És a borsó-, bab- és lencsefélékben és a burgonyában is van enzim gátló. A tojásban, amely szintén mag, főként a fehérjében vannak enzim gátlók. Általános szabályként az mondható el, hogy az enzim gátlók az élelmiszerek mag részében találhatóak, például a krumpli csíraszemében. A gyümölcsök húsában és a zöldségek szárában és levelében viszont nincsenek gátlók. Az enzim gátlókat két módon pusztíthatjuk el. Az első, hogy megfőzzük, de azzal az enzimeket is elpusztítjuk. A második, és jobb módszer, hogy a magot kicsíráztatjuk. Azzal egyrészt elpusztulnak az enzim gátlók, másrészt az enzimtartalom faktor 3-ról 6-ra emelkedik. Egyes élelmiszereket, mint például a szójababot különösen alaposan meg kell főzni ahhoz, hogy az enzim gátlók elpusztuljanak. A piacon sok olyan szójaliszt és szójapor kapható, amelyekben az elégtelen hő miatt megmaradtak az enzim gátlók. S van még egy módja az enzim gátlók semlegesítésének, amire egy perc múlva rá is térek.

HEALTHVIEW: Azt mondta, hogy nem lehet pótolni a főtt ételek miatt elhasznált enzimeket oly módon, hogy még nyers élelmet is eszünk. De hát mit tehetünk akkor?

HOWELL: Az egyetlen megoldás, hogy koncentrált növényi enzimeket fogyasztunk kapszulában. Ha nincs ellenjavallat, étkezésenként 1-3 kapszulát kell bevenni. Persze ha valamelyik étkezésre csak nyers ételt eszünk, akkor nem kell kapszulát bevenni. A kapszulát vagy felnyitjuk és rászórjuk az ételre, vagy elrágjuk az étellel együtt. Így az enzimek azonnal munkához láthatnak. A ki nem csíráztatott magokban és diófélékben lévő enzim gátlók hatástalanításának harmadik módja, amire utaltam, éppenséggel a plusz enzimek bevitele. Az ételek előemésztéséhez jobbak a növényi vagy gomba enzimkoncentrátumok, mint a hasnyálmirigy-enzimekből készített tabletták. Ez azért van így, mert a növényi enzimek képesek működni a savas gyomorban, míg a hasnyálmirigy-enzimek a vékonybél lúgos közegét kedvelik. Ha az enzimtabletta bélben oldódó anyaggal van bevonva, akkor nem jó, mert csak akkor szabadulnak ki belőle az enzimek, ha már túljutott a gyomron. S ez az előemésztéshez már késő. A test már felhasználta saját enzimjeit az étel megemésztéséhez.

“Az enzimszegény étrend 30 százalékkal csökkenti az állatok élettartamát.”

HEALTHVIEW: Annak is hasznos enzimet bevenni, akinek amúgy nincs baja az emésztésével, vagy főként nyers ételt eszik?

HOWELL: Valószínűleg az ilyen embernek is használ. A testünk annyiféle módon használ enzimeket, hogy megéri “befizetni enzim-bankszámlánkra”, attól függetlenül, hogy az emésztéshez mennyi enzimet használunk el. Például bizonyos betegségek alatt, szélsőségesen hideg vagy meleg időben, és kemény sportoláskor gyorsabban fogynak az enzimek. S azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a bevett enzimek semmiképpen nem mennek veszendőbe, hanem gyarapítják testünk enzimkészletét. Továbbá, ahogy túllépünk életünk delén, a testünkben lévő, illetve az izzadsággal és a vizelettel távozó enzimjeink mennyisége csökkenni kezd, s az enzimek fogyatkozása addig tart, amíg meg nem halunk. Az alacsony enzimszint leginkább az öregkorral és a krónikus betegség állapotával kapcsolható össze. Most még nincs sok szilárd bizonyíték arra, hogy az étrend-kiegészítőként bevett enzimek meghosszabbítják-e az életünket. Azt azonban tudjuk, hogy a nyers koszton tartott laboratóriumi patkányok mintegy 3 évig élnek, az enzimmentes tápon tartott patkányok viszont csak két évig. Ebből láthatjuk, hogy az enzimszegény étrend 30 százalékkal csökkenti az állatok élettartamát. Márpedig ha ez igaz az emberekre is, az azt jelenti, hogy 20 vagy akár több évvel is tovább élhetnénk csupán azzal, hogy megfelelő szinten tartjuk testünkben az enzim mennyiségét.

Noha bizonyítékoknak még híján vagyunk, Dr. Howell és felesége, Evangeline, élő bizonyítékai az enzimszedés jótékony hatásának. Evangeline mintegy húsz évvel néz ki fiatalabbnak koránál, a jóval 70 feletti Dr. Howell pedig olyan virgoncnak és szellemileg frissnek érzi magát, mint 30 évvel ezelőtt. Még ma is rendszeresen kocog.

A szerkesztő megjegyzése:  Az interjú megjelenésének időpontjában, 1979-ben Dr. Howell   81 éves volt. 1986-ban 88 évesen hunyt el.

 

Francia rakott krumpli ladányi módra

“Ahány ház, annyi szokás”franciarakottindex

A rakott krumplinak is ezernyi változata létezik de mióta egyszer kipróbáltam a kolbász nélküli változatát , többnyire így készítem . Egyrészt nagyon finom , másrészt korábban   a házi füstölt kolbászos , de a sima kolbászos változatától, is gyakran fájt a gyomrom. Merem állítani, hogy amit a videóban láthattok változat nem fog senkinek gondot okozni: 🙂

Finom , szaftos … A nevét pedig egész egyszerűen a fűszerezéséről kapta. Sejtésem szerint a franciák még hírből sem ismerik. Olyan ez mint a francia saláta 🙂 …

 

( Zárójelben jegyzem meg azért ha van friss füstölt kolbász azért a családomnak elkészítem a hagyományos változatot is . 🙂 )

Spaghetti a la Ladany

Érik a kertben a rengeteg paradicsom! Itt az ideje a paradicsomos ételeknek.

A paradicsom nemcsak finom zöldség , de nagyon egészséges is!

A kutatások azt mutatják, hogy a paradicsomok tele vannak likopinnel , ami a paradicsom természetes pigmentje . Ráadásul ez egy olyan antioxidáns , ami erősebb mint a C- vitamin és hozzájárulhat az egészségünk megőrzéséhez , a szövetek védelméhez.  Jótékonyan hat a szív- és érrendszer egészséges működésére. Akár a sejtek öregedését is lassíthatja .

Sőt – jó hír a férfiaknak – hozzájárulhat a prosztata egészségéhez! Fogyasszátok bátran!!! Nyersen a leghatásosabb , de a belőle készült ételek is jót tesznek.

Mivel szeretünk új ízeket kipróbálni, a tészta ételek pedig mindig is a kedvenceink közé tartoztak, ideje ,hogy elkészítsük az egyik tipikus olasz kaját, a spaghettit.

Ma ilyen lett!

index3

Ha kedvet kaptok hozzá , próbáljátok ki.

Én így készítem:

Először egy nagyobb serpenyőben olívaolajat hevítek, amin  1 nagy fej apróra vágott vöröshagymát és 4 gerezd zúzott fokhagymát üvegesre pirítok . Hozzáadok kb. 50dkg darált pulyka- vagy sertéshúst . Sütöm 2-3 percig , majd beleteszem a már korábban sűrűre főzött paradicsomot ( minél több annál jobb). De teljesen jó bele a konzerv is . Fűszerezzük sóval , őrölt feketeborssal , 1 púpozott teáskanál bazsalikommal , 1 púpozott teáskanál oregánóval (a zöldfűszerek lehetnek frissek, vagy szárítottak). Néha teszek bele egy csipet chiliport is. Ezután öntsük fel annyi vízzel , hogy épp csak ellepje. Addig főzzük amíg , jó kis sűrű szósz nem lesz belőle.

Közben száraz spagetti tésztát bő , lobogó sós vízben megfőzzük ( tegyünk a főzőlébe egy kanál olajat is) .

Tálaláskor díszítsük reszelt sajttal.